Öt érdekesség Robert Capáról, aki fotózta Ingrid Bergmant, Hemingwayt és John Steinbecket

A világhírű magyar fotós a legmerészebb utakra is vállalkozott érte, hogy valós pillanatokat örökítsen meg a háborúról és a háborúhoz közeli életről, miközben ő maga utálta annak borzalmait, és nagyon is az élet sűrűjébe vágyott.
Következzen öt fotó – öt kevésbé ismert történet Robert Capáról.

1.

A fotót Gerda Taro készítette 1937-ben, a spanyol polgárháború idején. Gerda és Capa 1934-ben ismerkedtek meg Párizsban, ahova mindketten zsidó származásuk miatt emigráltak. Kapcsolatuk szerelmi kapcsolatként indult, ám később Capa megtanította Gerdát fotózni, és munkatársak lettek. Gerda találta ki azt is, hogy a Friedmann Endre helyett vegye fel a Robert Capa nevet (mintha csak egy gazdag, amerikai fotós lenne), hogy jobban el lehessen adni a képeit. Ez működött. A szerkesztők ettől kezdve sokkal nagyobb érdeklődést mutattak a fotói iránt. De ahhoz, hogy elindulhassanak a pályán, nem kevés merészség is kellett, ezért, hogy nevet szerezzenek maguknak, 1936-ban Gerda és Capa szabadúszó háborús fotóriporterként kiutaztak a spanyol polgárháborúba – ekkor készült a fenti kép is. Ma már a kutatók úgy vélik, hogy Capa korai korszakából több híres fénykép valójában Gerda munkája lehet, vagy legalábbis nem lehet biztosan megállapítani, melyiket melyikük készítette – akkoriban ugyanis mindketten Capa nevén publikálták a munkáikat.

2.

„[…] Engem viszont a baleseti sebészeten ettől kezdve csak Mr. Capa Hemingway néven emlegettek, mivel hallották, hogy „papának” szólítom őt.” – írja Robert Capa Kissé elmosódva c. önéletrajzi könyvében.

Ernest Hemingway-jel a spanyol fronton ismerkedtek meg, ahol Hemingway haditudósítóként dolgozott. (Hemingway két évvel később az itt átélt tapasztalatai alapján írja meg az Akiért a harang szól-t).
Később 1944-ben Capa megint találkozott az íróval Londonban, ugyanis Hemingway megintcsak haditudósítóként részt vett a D-napon. Két héttel a normandiai partraszállás előtt Hemingway elment Capa partijára is a Belgrave Square-i lakásra, ahol tíz üveg skót whiskey-t és nyolc üveg gint szereztek elő, Capa pedig pezsgőt és brandyt vásárolt. A vendégség hajnalig tartott, és Hemingway még rögtönzött ökölvívó-mérkőzést is szervezett Capa konyhájában, távozása után azonban autóbalesetet szenvedett. Capa reggel hétkor telefonhívást kapott a kórházból, és a sürgősségire sietve megtudta, hogy Hemingwaynek súlyos fejsérülése van, mert a sofőr hibájából az autó egy víztartálynak ütközött. Szerencsére nem volt komoly a baj: Hemingway itt újfent megköszönte Capának a partit, és azt kérte, értesítse a gyermekeit, hogy nincs életveszélyben. Ekkor született a fotó a bekötözött fejű Hemingwayről a londoni kórházban – a kép, amely később a Life magazinban is megjelent, és barátságuk egyik legismertebb közös dokumentuma lett.

3.

A spanyol polgárháború után 1938-ban Capa volt az egyik legelső nyugati fotós, aki Kínába ment dokumentálni a japán bombázásokat. Míg a fotósok nagyrészt a fegyvereket, robbanásokat és a csatákat fényképezték, Capa gyakran inkább az arcokra koncentrált. Azt vallotta, hogy egy háborút nem lehet csak hadmozdulatokon keresztül megérteni – úgy vélte, az emberek tekintete legalább annyit elárul. Jó példa erre A tizenéves kínai katona portréja, amely az International Center of Photography oldalán (IDE kattintva) megtekinthető. A kép Wuhan (akkori nevén Hankou) környékén készült.

4.

„Ámde a napnak fogalma sem volt, hogy ez a hajnal különbözik minden más hajnaltól, és a megszokott menetrendje szerint kelt fel.” – Robert Capa, Kissé elmosódva

A normandiai partraszállás Capa legismertebb haditudósítói munkája, amikor elkészítette a D-nap ikonikus képeit. A fotón egy zsúfolt Higgins-csónak látható és a katonák feszült várakozása a partraszállás előtt: minden katona befelé figyel, a felszerelését fogja, vagy a partot nézi.
Capa és a katonák Angliából a USS Samuel Chase fedélzetén indultak útnak. A Csatorna közepén aztán leeresztették a Higgins-csónakokat (LCVP-ket), és onnantól ezek vitték tovább őket az Omaha Beachre. Capa itt a katonákkal együtt partra szállt. Körülbelül másfél órát töltött a parton, majd sikeresen visszajutott egy sebesültszállító hajóra. Később a könyvében azt írta, hogy a géppuskatűz elől egy acél “Cseh sündisznó” (harcikocsiakadály) mögé bújt, miközben a kameráját próbálta szárazon tartani. A D-napon használt Contax II fényképezőgépei ugyanis egyáltalán nem voltak vízállók, és habár fémből készült, masszív szerkezetek voltak, a tengervíz miatt az objektív és a kereső könnyen bepárásodhatott vagy beboríthatták őket a vízcseppek. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy a D-napi képei nem teljesen élesek, ám épp ennek köszönhető, hogy a néző szinte ott érzi magát a partraszállás káoszában.

5.

Capa és a Casablancából ismert, Oscar-díjas Ingrid Bergman Párizsban, egy hotel halljában ismerkedtek meg 1945 nyarán. Szerelmi viszonyt kezdtek, és Capa követte Bergmant Hollywoodba, ahol werkfotósnak állt, csak hogy a közelében lehessen (Capa fotója Ingridről: ITT). Ingrid ezekben az években játszotta el több nagy filmje (mint az 1946-os Forgószél) főszerepét is. A kapcsolatuk akkor szakadt meg, amikor Ingrid 1949-ben Szicíliába utazott, hogy Roberto Rosellinivel forgasson. Capa ezután a Szovjetunió felé vette az irányt régi barátja, John Steinbeck oldalán, követve az írónak azt az ötletét, mely szerint ne politikusokat vagy katonatiszteket mutassanak be, hanem csakis az átlagembereket. Közös, Orosz napló c. könyvükhöz Capa az utazás képeit készítette, Steinbeck pedig a szöveget írta.
Bár világhírű lett, Capa ezután sem hagyta abba a haditudósítást. Dolgozott Izraelben az 1948-as függetlenségi háború idején, valamint divatfotókat és hírességekről készült portrékat is készített.

“Ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel.”

Sok barátja próbálta rávenni, hogy hagyjon fel a frontvonalak látogatásával, de ő úgy érezte, ott tudja a legfontosabb munkát végezni. Eközben négyszer is életveszélybe került, mielőtt végül, 1954-ben Indokínában egy taposóaknán csakugyan életét vesztette.

Forrás: Wikipédia