Kuroszava, a nagy, japán rendező hét legjobb filmje

Kuroszava Tokióban született. Gyerekkorában következett be a nagy kantói földrengés, amely romba döntötte a várost: a földrengésben és az utána keletkező tűzben egész negyedek pusztultak el. A borzalmakat látva a fiatal Kuroszava próbált elfordulni, a bátyja azonban kényszerítette őt, hogy odanézzen, és szembesüljön a valósággal – ez a pillanat később meghatározó lett Kuroszava világlátásában, filmművészetében.
Kezdetben festőnek készült. A filmes pályája rendező asszisztensként indult, majd rendező lett. Élete során 33 filmet készített. Bemutatni kívánt hét műve a legnagyobb hatásúak közé tartozik.

1. A hét szamuráj

A hét szamuráj (1957) sokak szerint a valaha készült egyik legjobb film. Nem véletlen, hogy Hollywood is felhasználta az ötletét, hogy készítsen belőle egy amerikai változatot – így született meg előbb az 1960-as, majd a 2016-os A hét mesterlövész c. westernfilm.
Kuroszava eredeti, mélyebb, művészibb rétegekkel rendelkező változatában hét szamuráj segítségével egy kis japán falu próbál életben maradni a banditákkal szemben. A heroikus küzdelem itt nem csupán akció, az ember természetéről tár fel valamit mélyen.

2. A vihar kapujában

A vihar kapujában (1950) négy különböző szereplőn keresztül ismerjük meg ugyanazt a történetet – egy gyilkosság történetét – amelynek feszültsége minden nézőponttal egyre csak fokozódik.

„Egy ilyen napon elkerülhetetlen, hogy gyanakvással legyünk egymás iránt.”

A Kuroszava-filmek egyik legnagyobb erőssége a drámai jelenetek képi ábrázolása. Az új nézőpontok új megvilágítást és újabb időbeli visszaugrást is hoznak, ami a nézőt újra meg újra egyfajta örvény-effektussal egyre mélyebbre húzza. Kuroszava ezzel egy teljesen új műfajt is teremt (Rashomon-hatás), amelyet később számos rendező vesz át.

„- Gondolj bele. Ebből a háromból kinek a története hihető?
– Fogalmam sincs.”

3. Élni (1952)

Egy osztályvezető évtizedek óta dolgozik a hivatalban, amikor rádöbben, hogy már csak fél éve van hátra.

„Csak akkor ismerjük fel, hogy milyen csodálatos is az élet, ha már a halál torkában vagyunk.”

A film egyben a bürokrácia kritikája is, ám még érdekesebb, amikor azt mutatja be, milyen dolgokban keressük az élet örömeit úgy, mint a barátság, a zene, egy fülbemászó dallam, vagy a humort és az élet apró örömeit szimbolizáló, fiatal lány társasága – ez utóbbiba, mint mentőövbe próbál kapaszkodni a kétségbeesett főszereplő.

„A kapzsiság erény. Legfőképp az élet iránti kapzsiság.”

Ilyen téma mellett szinte lehetetlen kiiktatni a szentimentalizmust, ám Kuroszavának majdnem a film teljes ideje alatt sikerül kikerülnie a műfajból kínálkozó csapdákat. Egy olyan főszereplőt teremt, aki nem egy látványosan tragikus beteg, hanem egy hétköznapi, esetlen ember. Az Élni talán egyetlen, apró hibája, hogy a forgatókönyv egy kicsit túlírt. És még a film végén is mintha kényszerét érezné, hogy kiállást tegyen a főszereplőjéért, holott amellett a néző mostanra már amúgy is elköteleződött.

4. Rőtszakállú

Egy fiatal orvost posztgraduális gyakorlatra küldenek egy távoli, szegényeket ellátó klinikára, ahol a legendás főorvos, Dr. Kjódzsó Niide (Rőtszakállú) irányítása alatt kell dolgoznia. Az újonc, beképzelt és karrierista Noboru azonban inkább egy sógun háziorvosának kényelmes állására vágyik.
Kuroszava talán leghumánusabb, legempatikusabb filmje egy jóval későbbi (1965), már kiérlelt mű. Egy igazán művészi alkotás, stílusában mégis egyszerű. Bármiféle túlzó és hatásvadász eszközök nélkül tud „többet mondani” életről, hivatásról. A rendező utolsó közös filmje az itt is kiválóan alakító Toshiro Mifunéval.

5. Menny és pokol

Egy sikeres gyáros élete fenekestül felfordul, amikor emberrablók váltságdíjat követelnek tőle, és erkölcsi döntés elé kényszerítik. A bűnügyi dráma feszült nyomozást ötvöz éles társadalomkritikával és a morális felelősség kérdéseivel.
A Menny és pokol kiemelkedő képi megjelenítéssel foglal helyet az életműben. A helyszín, amelyet a nyomozás során alaposan bejárunk, egészen a főszereplő dombon lévő villájától a társadalom legmélyebb bugyráig, a drogtanyától a tengerparton át a hegytetőig mindent bemutat – és mindezt (a fekete-fehér felvétel mellett is) lenyűgöző operatőri munkával, kiváló forgatókönyv szerint.

6. A testőr (1961)

Egy magányos kardforgató egy bűnöző bandák által uralt kisvárosba érkezik, és a két rivális klánt egymás ellen kijátszva próbál rendet teremteni. Mintha Kuroszava ezúttal a szélesebb nézőközönség kedvére is kívánna tenni: kevesebb a dráma, több a harc és a lendület. Ám mindezt továbbra is művészi látásmóddal teszi, ahogyan senki más, a belső terek, az arcok és a tekintetek kiváló használatával.
Hatása kimondhatatlanul nagy volt a western műfajra (pl.: Sergio Leone filmek).

7. Ran – Káosz (1985)

Kuroszava Shakespeare-átdolgozásból kettőt is készített, ilyen volt (a Macbeth alapján) a Véres Trón és később a Lear király mintájára készült Ran. Az eredeti drámával ellentétben a japán változatban három fia van a daimjónak, aki ideje korán úgy dönt, hogy visszavonul, és a fiúk közt szétosztja birodalmát. A három közül a legkisebb őszintén kimondja, hogy ezt rossz ötletnek tartja – a két másik testvér túlságosan hataloméhes -, Hidetora azonban nem hallgat rá, és száműzi, aminek borzalmas családi háborúskodás lesz a következménye.

„Ha a vadász nem hajtja őket tovább, a kutyák ellene fordulnak.”

Kuroszava itt már színes filmben is megmutatja, mire képes, egy rendkívül gazdag és sokrétű életművel a háta mögött, egyik utolsó alkotásaként egy igazi mesterművet teremt, amelyet ma már a filmtörténet egyik legnagyobb eposzaként és Kuroszava egyik csúcsteljesítményeként tartanak számon.

Forrás: Wikipédia