Film, költészet, biológia. Enyedi Ildikóval beszélgettünk
Az ArtGram Magazin és a Piarista Gimnázium rendezésében nagyszámú közönség jelenlétében beszélgettünk Enyedi Ildikó filmrendezővel legújabb, érzékeny és filozofikus, Csendes barát című filmje kapcsán. Igazán érdekes dolgokat tudtunk meg a filmeket inspiráló impulzusokról, a természetközeli forgatás kihívásairól és a művészi látásmód hátteréről.
A Testről és lélekről, a Terápia és a Feleségem története rendezőjének legújabb alkotása mélyen érző, költői párhuzamot von növény és ember kapcsolata között: három történetet mesél el, az ember és növény három tétova találkozását, amikor ez a kétfajta, radikálisan különböző érzékelés egy pillanatra igazán összekapcsolódik. A német-francia-magyar koprodukcióban készült Csendes barát nagy szakmai elismerésnek örvend, hiszen a Velencei Filmfesztiválról négy díjat is hazahozott, köztük a Green Drop-díjat, amelyet az ökológia és a fenntarthatóság értékeit bemutató filmek elismerésére ítélnek oda.
A művész a két és fél órás, rendkívül erős képekkel dolgozó film keletkezéséről elmondta, játékfilmesként megszokta a valóság saját elképzelései szerinti formálását, ám ennél az alkotásnál messzemenően alkalmazkodniuk kellett a természet ritmusához: hiába sürgetett az idő, a nap járását, a fa rügyfakadását nem igazíthatták saját munkaütemükhöz. A véletlenek, a meglepő, de már-már megrendítő, kiszámíthatatlan események is a film alkotóivá váltak. Elmesélte, a napi forgatás végeztével hogyan bukkantak rá egy szürke marburgi utcán sétálva egy thai masszázsszalon kirakatában azokra a növényekre, amelyeket gyorsan kölcsönkérve és egy közeli üres épületben filmre véve a „csodát” hozták létre, megfelelő világítás és mindenféle makróeszközök híján, és mégis nagyszerűen.
Kiemelte, semmiképpen sem szeretett volna mesterséges antropomorfizálást alkalmazni vagy áltudományos víziót építeni a fák érzékeléséről. Beszélt fiatalkori Goethe-rajongásáról is, akinek nem annyira szépirodalmi, mint inkább úttörő természettudományos szemlélete hatott rá mélyen – az a gondolat, hogy a megfigyelő maga is a kísérlet szerves része. Felidézte Karl Blossfeldt 19. század végi növényportréinak hatását is, meg a film vizuális létrehozásához használt orvosi elektronmikroszkópos felvételeket és a ginkgómagok fejlődését bemutató japán dokumentumfilmes részleteket is.
Végül arra is kitért, hogy a zene és a hangeffektek hároméves, aprólékos munka eredményei, amelyeknél mindig cél, hogy adott esetben dialógusok nélkül is képesek legyenek mély tartalmakat közvetíteni. A közönség kérdésére a régóta tervezett Budapest-filmjéről elmondta, hogy a projekt előkészítése folyamatban van, de a finanszírozás felépítése még zajlik, így a megvalósulás még odébb van.
Fotó: Slezák Ilona, Pataki Domonkos
